NTP-TFV-20-0052 beszámolók és galéria

Tettrekész fiatalok felelősen a közösségekért NTP-TFV-20-0052

1. Beszámoló Alumni találkozóról:

A találkozót megelőzően tájékoztatást nyújtottunk, illetve beszélgetést folytattunk a társadalmi felelősségvállalás fogalmáról,  hogy milyen ügyekért vállalhat az egyén felelősséget, valamint, hogy milyen keretek között valósíthatók meg a kitűzött célok: egyéni vagy szervezeti formában.

Ezt követte a találkozó. Osztálytalálkozót hívott össze iskolánk volt osztálya. Jelenleg 30-as éveikben járnak.   Ennek a találkozónak a részesei lehettünk. Iskolánk régi és mostani tanulói beszélgettek a múltról, a jelenről.

Megtapasztalhatták, milyen problémák foglalkoztatták a régebbi idők tanulóit. Milyen lehetőségek voltak régen, milyen most. Elmondták azt is , hogy mekkora szerepe van a közösségnek az egyén fejlődésében, illetve milyen szerep jutott egy osztályfőnöknek, pedagógusnak. Milyen korlátokat állíthat a család, illetve milyen lehetőségeket tud nyújtani a család. Mi a szerepe a baráti közösségnek, hogyan lehet élni az élet adta lehetőségekkel. A kudarcok is szóba kerültek, ki miként élte meg, hogyan tudott az egyén ezeken túllendülni.

Megismerhették milyen célokat tűztek ki egykori diákok, miként érték el azokat, illetve milyen akadályokat kellett leküzdeniük. Milyen leküzdhetetlen akadályok voltak, miként élték meg ezek feldolgozását. Erre előkerült egy időkapszula, amit ballagáskor írtak a tanulók. Érdekes volt meghallgatni, mit képzeltek el maguknak, mi teljesült, mi nem . Készítettek egy újabb időkapszulát, amibe a következőm 10 év terveit írták bele.

Beszélgethettek az akkori iskolai életről, hogyan változott, mik azok a lehetőségek, amik régebben nem voltak, de ma már igen. Hogyan segítheti egymást a közösség.

A találkozó után , a tapasztalatok fényében egy időkapszulát készítettünk. Ebbe beleírták a gyerekek jövőbeli elképzeléseiket. Ez a kapszula is bekerült az iskolai páncélszekrénybe, az idősebb diákok kapszulája mellé.

Kíváncsian várjuk kibontáskor mi az, ami teljesülhet belőle!

 

2. Beszámoló a példaképekkel megvalósított programokról:

2/a.

Iskolánk egykori tanítványai egy baráti társasággá alakultak , még az alsó tagozaton. 3 fiú, 3 lány. Ők azóta is barátok maradtak. Őket hívtuk el mutassák be hogyan jutottak el a máig.

Bemutatásuk után, /bár többen ismerték őket, hisz kicsi település vagyunk, mindenki ismer mindenkit/ arról beszéltek, hogy milyen célokat tűztek ki maguk elé. Mindannyian sikeres emberek lettek. Van közöttük óvónő, kereskedelmi menedzser, mezőgazdasági szakember, kőműves, logisztikus. a barátságon kívül van még egy közös pont az életükben és ez a kézilabda. a 3 fiú és 2 lány kézilabda csapatok igazolt játékosai. Az egyik lány már játékvezetői minősítést szerzett, sőt ebben a tanévben már iskolánkban is vezetett mérkőzést.

Beszéltek arról, hogy hogyan segítette őket a közösségük. Hogyan erősítették egymást. Miként élték meg egymás kudarcait, hogyan segítettek egymásnak. Miként lehet erőt meríteni mások sikeréből. Milyen áldozatokat kíván egy-egy segítő tevékenység az egyén részéről,miként éli meg a megsegítést a másik fél.

Beszélgettek arról is, hogy milyen hátrányok érik a kicsi településen élőket, hogyan csökkenthetők ezek a hátrányok. Beszéltek a család szerepéről, milyen áldozatokkal jár a család részéről, milyen megélni a családtól való elszakadást, miközben teljesíteni, beilleszkedni kell az új közösségbe.

Milyen kollégiumból iskolába járni család helyett. Hogyan segítették egymást ezen problémák leküzdésében.

Mivel a kézilabda az összekötőpont, a beszélgetés  a tornacsarnokban zajlott. A beszélgetés után játékra hívták a gyerekeket. Jó hangulatú játékkal végződött a programunk.

2/b.

Kerekes György, okleveles agrármérnök,mérnöktanár, Város-és Környezetvédő Egyesület elnöke. Orosházi  Nagy Gyula Területi Múzeum külsős fémkeresős csapatának tagja. Mezőhegyes település múltjának nagy kutatója. Könyvíró. 3 gyermek édesapja. Nem mellesleg iskolánk egykori tanulója. Úgy gondoljuk igazi példakép  tanulóink számára.

Meghívásunkat elfogadva érdekes előadást tartott iskolás éveiről, egyetemi tanulmányairól. Beszélt arról, hogy mekkora segítséget kapott a családjától, a tágabb környezetétől céljai elérése érdekében.

Elmondta azt is, mint a Város –és Környezetvédő Egyesület elnöke mit tud tenni városunk fejlődése érdekében. Milyen programokat szerveznek, melyek erősítik a társadalmi felelősségvállalást, mekkora szerepe van ebben az egyénnek.

Gyermekeink számára nagyon érdekes volt, amikor a város határában feltárt Árpádkori-településről beszélt, valamint a fémkeresések alkalmával talált érdekességekről. Ezeket hogyan azonosítják, miként tudják meghatározni korukat.

Az előadás végén özönlöttek felé a kérdések. A gyerekek előtt egy olyan ember állt, aki kistelepülés lakosa, de mégis olyan magasságokba jutott, ami első gondolatra lehetetlen.

Személyes példája hűen tükrözi, hogy akarattal, elszántsággal, kitartással és persze családi és közösségi segítséggel el lehet érni céljainkat. Igazi példa, hogy merjünk nagyot álmodni és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy álmaink valóra válhassanak.

Mintaprojekt: A mezőhegyesi játszótér

Mezőhegyes életében mindig nagy szerepe van a játszótérnek, hisz kicsi és nagy, felnőtt és gyermek itt múlatja a szabadidejét.

Sajnos az előző években 2 játszótér felújítás is történt, ami nem volt hosszú életű. Hamar tönkre lettek téve a játékok. Veszélyessége miatt le lett szerelve. Így járt az intézményünk melletti téren lévő játszótér is. Egy idő után játékelemek nélkül maradt.

Ebben az évben egy pályázat keretében sikerült új játszóteret építeni. Ennek a megmentését tűztük ki célul.

Stratégiát állítottunk fel, hogyan lehet hatékonyan, hosszú időn keresztül megőrizni a tér épségét.

Fórum keretében összegyűjtöttük az ötleteket. Megbeszéltük azok hatékonyságát, esetleges hátrányait. Kiválasztottuk a számunkra leghatékonyabbnak bizonyulót.

A döntés pedig az, hogy különösen az első időkben, gyakran fogják látogatni az új játszóteret/ ami persze nem esik nehezükre/. Itt a náluk kisebb gyerekeket tájékoztatják a játékelemek használatáról, megóvási lehetőségeiről. Megkérik őket arra, ha valaki nem rendeltetésszerűen használja azokat, akkor figyelmeztessék egymást. Amennyiben nagyobb gyerekek teszik, nem mernek rájuk szólni, akkor kérjék felnőtt, vagy nagyobb gyermek segítségét. Ezzel láncreakció indul el, egyre többen érzik magukénak , jobban érzik a felelősséget.

A tanév vége előtt egyre több osztály szervezetten megjelent a játszótéren. Ilyen alkalmakkor kezdték a tanulóink a tájékoztatást. Nagyon élvezték ezt a folyamatot, örömmel adták át tudásukat.

Ennek a felelősségnek az érzése talán jobban megóvja játszóterünket!

 

Nagyné Nádaski Éva

Mezőhegyes, 2022. június 22.

 

Galéria a programokról